Hogy a futball magyar nemzeti sport, az nem kérdés.
Lényegében nincs olyan hazai iskola, amelynek ne lenne saját focipályája, de alig van olyan nagyvárosi kerület, ahol a lurkóknak ne lenne valahol egy betonja vagy füves területe két kapuval a végén. Még a kosárlabdához szükséges palánkokat is jószerivel focipályák széleire szerelik fel találékony honfitársaink. Szurkolunk a válogatottért, klubszinten pedig olyan fontos a nagyrészt külföldiekből álló csapatuk a jobbos ultrák számára, hogy szívesen verik péppé saját honfitársaikat.
Csak éppen ez egész Európára igaz… leszámítva az erőszakot, ami csak néhány országra jellemző. Meg persze ott van Latin-Amerika, ahol szintén népszerű a futball. Ez az ő nemzeteik sportja is.
Magyarországon pedig van egy rákfenéje. Hogy a fasiszta miniszterelnök fétissportja, aki fejébe vette, hogy márpedig hódolni fog kedvenc hobbijának (és vele együtt a nemzete is), valamint cirkuszként használja majd, ha már elég éhesek a szájak. A mostani futball EB pedig bebizonyította, hogy elég nehéz a drukkolás. Szurkolunk a válogatottnak, de ott az a rossz szájíz, hogy tudatában vagyunk, hogy minden egyes gól és siker majd fideszes seggfej politikusok tömegének közösségi oldalán jelenik meg a mi adóforintunkból fizetett önpromóciós hirdetésen.
Tudatában vagyunk, hogy nem csak cirkuszról és a főni hobbijáról van szó, hanem egy politikai marketingről, amelyben kormányzati sikersztorit akarnak eladni nekünk. Ha pedig nem megy, akkor jönnek az összeesküvés-elméletek, hogy a Portugálok szándékosan vesztettek a grúzok ellen, hogy inkább mi, az erősek essünk ki…
Minél inkább a jobboldal bűvkörébe került a futball, annál inkább elcsesződött.
1, Óriási kiadások
Az Orbán-kormányzat fejébe vette, hogy uralmának éveiben úgy felerősítik a hazai focit, hogy a válogatott minimum világbajnoki döntős legyen. A cél nem rossz, bár kevésbé olyan fontos, mint mondjuk, hogy legyen elég tanár, vagy ne meneküljenek el tehetséges fiatalok százezrével az országból. Viszont az eszköz. A kormányzat súlyos milliárdokat vágott ki stadionépítési programokra, amelyek nem csak a főnök hobbiját erősítették, hanem az ezen építkezéseket lebonyolító vállalkozói réteget, amely meggazdagodva a tőkéjét nyilván nem a munkásosztály boldogulására fogja szentelni, hanem a hűbérúr politikai kampányára és hatalommegtartó eszközeire. Szerencsére hazánk fiainak tömegei undorodnak a felesleges stadionépítésektől, miközben romokban az egészségügy, ami miatt évente 30 ezer ember hal meg feleslegesen. Ideje feltenni a kérdést, hogy lehetséges-e kisebb összegekből, nem pedig kisebb afrikai országok GDP-jének megfelelő pénzből, jól szerepelni világversenyeken, és egyáltalán van-e erre társadalmi igény a jelenlegi szociális helyzetben.
2, Jobboldali erőszak
Fel kell tenni a kérdést. Mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? A huligánokra szálltak rá szélsőjobbos toborzók, hogy politikai célokra szervezzék őket, vagy szélsőjobbosokat telepítettek a lelátókra, hogy így váljon újfasisztává az egész ultraközeg. Mind a kettő igaz. A munkásellenes ideológiák képviselői megtalálták a leglumpenebb réteghez vezető utat, és azt a futballpályák lelátóin keresték. Ezek a szektorok egyrészt olyan helyek, ahol apolitikus fiatalokat lehet bevonzani szélsőjobbos közegbe, másrészt olyan helyek, ahol már szélsőjobbosokkal lehet toboroztatni, hogy a szélsőjobboldali hatalom verőlegényei és rohamcsapatai lehessenek egy szép napon. Ez kvázi már testet öltött, mikor kopasz fociultrák akadályozták meg egy népszavazási kezdeményezés leadását. A focilelátók már olyan ordenáré, trágár és erőszakos helyek lettek, ahova már nem szívesen vinné ki egy tisztességes futballrajongó a családját, gyermekeit, ami nem mellesleg teljesen normális volt a Kádár-rendszerben.
3, Cirkusz
A rómaiak a „cirkuszt és kenyeret” taktikával próbálták lefoglalni az elégedetlen tömegeket. Nos, a nemzeti sportnak is ilyen szerepet szántak, és elég sokakat érdekel is ez a dolog. Mi azért arra bíztatjuk a józan szurkolókat, hogy a futball okozta kikapcsolódás után azért csapjanak oda a rendszernek.
4, Politikai marketing
És ha persze jól szerepel a válogatott, pl. kijut az EB-re, és esetleg megnyer egy meccset, akkor a jobboldali politikusok tömege kiposztolhatja a facebookra, hogy „hála Orbán Viktornak”, mintha mindezt nekik köszönhetnénk, nem pedig az adóforintjaink ezermilliárdjainak, ami elherdálása miatt nincs elégséges oktatás és egészségügy az országban. Sajnálatos módon a focisikerek így a tudatlanok körében a munkásellenes kormányzatot erősítik. Mégis saját sikerként adják el, pedig mi teremtettük elő a pénzt és a mi zsebünkből kellett azt kilopni. És ez nem csak a sportra igaz, hanem a kormányzati propagandára is.
5, És a többi sport?
Miközben teljes fókusz tevődik a futballra és a sportkiadások vélhetően 99%-a erre az egyetlen területre téved, elfeledkezünk más sportágakról, amelyek versenyeit egyszerűen nem közvetíti a televízió vagy éppenséggel nincs agyonreklámozva, hogy inspirációt jelentsen sokak számára. Szerencsére egyre többen háborodnak fel ezen és kérik számon a hatalmat, hogy miért nincsenek agyonsztárolva pl. kajakozók, kenuzók, vizilabdázók, tornászok stb., mikor tényleg szép eredményeket érnek el.
6, Brutális fizetések
A válogatottunk tagjai és rengeteg klubfocista túlfizetett. Olyan összegeket keresnek, amit nem érdemelnek meg pusztán a szórakoztatóipari munkájukért (igen, ez nem sport, hanem szórakoztatóipar!!!), és fokozottan sértő a munkájából nehezen megélő magyarországi munkásosztályra nézve. Szerencsére ez is felháborodást vált ki rengeteg ember részéről.
7, Személyi kultusz
Azért nem mehetünk el amellett, hogy azon túl, hogy a főni kedvenc hobbijáról van szó, azért felhúzott a felcsúti háza mellé egy komplett stadiont, ahova még kisvasút is vezet. Ez is felháborodást szült rengeteg épeszű ember részéről, ami nem tett jót a sportnak.
8, Nemzeti szégyen
A magyar mindig is vendégszerető nép volt. Ez most átfordult egyfelől öngyarmatosításba, másfelől idegengyűlöletbe. Tisztelet a kivételnek. Gyönyörű képsorok jelentek meg a magyar-skót meccs után, mikor honfitársaink egy könnyeivel küszködő skót fiatalembert vigasztaltak, ölelgettek és láttak el pár biztató szóval. Igen, ilyen Magyarországot és ilyen magyarokat akarunk. Szolidáris, humánus, érzékeny, empatikus és gondoskodó embereket. Nem pedig azokat a Carpathian Brigade-os jobboldali seggfejeket, akik ugyanezen a meccsen olyan táblával hergelték a skótokat, hogy „Csak a nők hordanak szoknyát”.