Bigotság, vallási fanatizmus, az ismeretlentől való félelem és látens meleg homofóbok – mind a probléma részei, de valójában nem ez az alapja.
A meleg büszkeség hónapja van, tegnap pedig nemzetközileg is a meleg büszkeség napja. Az elnevezés elsőre nagyon szerencsétlenül hangzik, mivel szexuális orientációról van szó, a körülmények által adott állapotról, amire nem illik büszkének lenni. Nem feledhető azonban, hogy az LMBTQ közösség által az elnyomás ellen folytatott mindennapi küzdelem vagy a homofóbia okozta lelki sebek gyógyításának erőfeszítései vagy a kiállás a mindennapi életben már okot ad nem is kevés büszkeségre.
Magyarországon már nyíltan felvállalta a homofóbiát a fasiszta propagandakormány, amely addig elment, hogy törvényben a pedofilokkal mossa össze a közösséget. Mindezt persze azok után, hogy egy gyermekpornográfia miatt elítélt fideszes diplomatát hazamenekítettek, mosogattak, majd a bíróságon lényegében felmentettek (kis összegű pénzbüntetés felfüggesztett szabadságvesztéssel), azután pedig a köztársasági elnökük és az igazságügyi miniszterük adott kegyelmet egy pedofil bűnsegédnek. Az egyházi pedofília eltussolgatásának támogatásáról nem is beszélve.
A melegellenes propaganda mindennapos a fideszes elit részéről, amely része a menekültek, antifasiszták, ateisták, az EU, Soros ellen folytatott gyűlöletpropaganda-hadjáratnak, amely célja a hatalom bebetonozása.
A feudális viszonyokból megörökölt társadalmi homofóbia levetkőzése nehéz. A nyugat toleranciával akarja megoldani, ami lényegében azt eredményezi, hogy továbbra is megvan a homofóbia a társadalmak komoly szegmenseiben, csak elviselik, mint „rosszat” és maximum nem „buziznak”. De például a szocialista Kubában már népszavazás erősítette meg, hogy a meleg közösség tagjai is házasodhatnak. A közösség tagjai nem gyűlölködnek, nem ítélkeznek, felfogják a homofóbia megosztó szerepét a társadalomban. Nem lenyelik a békát, hanem nincs is békaként kezelve. Ez a különbség a két hozzáállásban és az eredmény látható.
A Kádár-rendszernek 40 éve volt, hogy tegyen valamit, és addig sikerült eljutni, hogy a melegeket diszkrimináló törvényeket eltörölték, az adott problematikus történelmi helyzetben sajnos nem tudtak a kérdésre ennél több figyelmet fordítani, de a kubai forradalomnak is 70 év kellett a melegházasságig.
A rendszerváltás után pedig megkaptuk a megváltó (neo)”liberalizmust”, amelyből végső soron csak a piac szabadsága valósult meg, amely csak súlyosbította a meleg közösség elnyomását a hétköznapi életben, a munkahelyeken, a munkaerőpiacon, de az oktatási rendszerben is – már ha valaki nem titkolta és leplezte nagyon durván. A vágyaikért ma ugyan nem lehet kivégezni embereket, mint teszik azt iszlamofasiszta diktatúrák, de a pedofilokkal való összemosás, a neonáci fizikai erőszak, a közösségi médiában elkövetett verbális erőszak jelen van, és fentről támogatják.
A hatalom által létrehozott nyomorrendszerben, ahol a szülők harmada nem eszik eleget, hogy a gyermekének étel jusson, és ahol vélhetően 5 millió felett van a létminimum alatt élők száma, ez a speciális elnyomás még rárakódik az LMBTQ közösségre. És pont ez a lényege. Amíg ezek az emberek a Pride-ra mennek tüntetni és demonstrálni, hogy alapvető emberi jogaik legyenek, addig nem foglalkoznak azzal, hogy egy másik elnyomás is sújtja őket a kapitalista társdalomban. Ez pedig a gazdasági elnyomás vagy kizsákmányolás.
Igen, a populista jobboldal hajt a bigot, vallásos, homofób ostobák szavazatára, de a Lényeg akkor is a gazdasági elnyomás, amely elleni küzdelemhez az LMBTQ közösség alig fér hozzá, mivel idejét, energiáját leköti a homofóbia elleni küzdelem.
Nem feledhető el, hogy a bigot, vallásos, idióta homofóbiát a gazdasági elnyomás hozta létre. Már a feudalizmusban, a kapitalizmus pedig folytatta, a fasizmusok pedig csúcsra járatták és ipari jellegű népirtásba hajszolták.
Úgyhogy ami ellen a Pride-nak szólnia kellene, az a gazdasági rendszerünk. Arról pedig sajnos egy mukk sincs. Mert nincs történelemszemlélete, gazdasági szemlélete, politikai szemlélete, vagyis ideológiája. Van jogos szabadságvágya és van igaza. De az a változáshoz mindig édeskevés. A legrosszabb, hogy energiája és tömegbázisa is van, ami viszont kemény csapás lenne a rendszerre, ha azt támadná.
És a rasszizmus, antiszemitizmus…??
A helyzet ezen gyűlöletideológiákkal is ugyanaz. Sokan állítják, hogy a fiatal Egyesült Államok részéről az őslakos törzsek (indiánok) lemészárlása és földjük elvétele rasszista háború volt, de nem. Ez is gazdasági háború és elnyomás volt. Ahogy a fekete rabszolgatartás a szabadság földjén. Az Egyesült Államok rabszolgamunka árán lett vezető hatalom. A rasszizmus mindkét esetben a kapitalizmus mesterséges találmánya volt az elnyomandó, kiirtandó emberek dehumanizálására. A homofób gyűlölet ugyanúgy az elnyomás eszköze, mint más gyűlöletideológiák.
A meleg közösségnek tehát meg kell találnia az útját a felszabadító, rendszerkritikus ideológiák felé, ha komoly változást akarnak elérni a szabadságjogaikat, emberi jogaikat és az alapvető jólétüket tekintve. Az LMBTQ közösségnek nem identitásküzdelemre van szüksége, hanem elsősorban osztályharcra.